Egy hosszabb időre ma kellett elbúcsúznom Marceltől, attól a holland sráctól, akivel egész félévben együtt dolgoztam a projecten és akitől nagyon sokmindent tanultam; nemcsak a holland szokásokról, emberekről, hanem szakmailag is egy kicsit más, számomra szokatlan világba kalauzolt. Szinte éjjel-nappal együtt voltunk, egész nap együtt dolgoztunk a workshopban, közösen ebédeltünk a többiekkel, együtt mentünk haza, időnként egy-egy spontán vacsira újra összejöttünk vagy el se szakadtunk egymástól, s vacsi után hajnalokba nyúlóan folytattuk online módon a társalgást a tervről, építészekről, épületekről, gondolatokról, holland-magyar szokásokról, zenékről, filmekről, magánéletről... szóval az idő teltével egyre többmindenről és egyre inkább érdeklődve és figyelve a másikra. Sok komoly, néha nehéz pillanatunk volt, amikor vitáztunk, mert nem értettünk egyet, amikor talán kicsit haragudtunk is egymásra, de mégtöbb jókedv, hülyéskedés és nevetés marad meg (remélem) mindkettőnk emlékében. Azt hiszem Marcel az az ember aki a legközelebb került hozzám ez alatt a pár hónap alatt, aki a legjobban megismert és aki engedte hogy a legjobban megismerjem őt. És ezért is sajnálom nagyon, hogy ilyen hamar el kellett válnunk egymástól...nem is tudom elképzelni ezt a hátralévő időt nélküle itt, Hollandiában. Holnap reggel Madridba utazik, ahol keres egy építész irodát, hogy pár hónapos szakmai gyakorlatot végezzen, s azután visszatérve Eindhovenbe nekilát diplomamunkájának. Szerintem jó építész lesz belőle. Őszintén kívánom.
Marcel néhány rajza:
Nem szomorkodom nagyon, nem szabad, hisz megígérte, hogy mindenképp eljön majd Magyarországra, én pedig megfenyegettem hogyha nem jön, akkor én jövök vissza ide:) Szóval mindenképp találkozunk még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése