egy januári nap Eindhovenben

amikor már a tulipánok is nyílnak

Catherinakerk






Caterinaplein

open market in the centrum






Van Abbe Museum

és ilyen Hollandia hangja...

a Dutch guy

Egy hosszabb időre ma kellett elbúcsúznom Marceltől, attól a holland sráctól, akivel egész félévben együtt dolgoztam a projecten és akitől nagyon sokmindent tanultam; nemcsak a holland szokásokról, emberekről, hanem szakmailag is egy kicsit más, számomra szokatlan világba kalauzolt. Szinte éjjel-nappal együtt voltunk, egész nap együtt dolgoztunk a workshopban, közösen ebédeltünk a többiekkel, együtt mentünk haza, időnként egy-egy spontán vacsira újra összejöttünk vagy el se szakadtunk egymástól, s vacsi után hajnalokba nyúlóan folytattuk online módon a társalgást a tervről, építészekről, épületekről, gondolatokról, holland-magyar szokásokról, zenékről, filmekről, magánéletről... szóval az idő teltével egyre többmindenről és egyre inkább érdeklődve és figyelve a másikra. Sok komoly, néha nehéz pillanatunk volt, amikor vitáztunk, mert nem értettünk egyet, amikor talán kicsit haragudtunk is egymásra, de mégtöbb jókedv, hülyéskedés és nevetés marad meg (remélem) mindkettőnk emlékében. Azt hiszem Marcel az az ember aki a legközelebb került hozzám ez alatt a pár hónap alatt, aki a legjobban megismert és aki engedte hogy a legjobban megismerjem őt. És ezért is sajnálom nagyon, hogy ilyen hamar el kellett válnunk egymástól...nem is tudom elképzelni ezt a hátralévő időt nélküle itt, Hollandiában. Holnap reggel Madridba utazik, ahol keres egy építész irodát, hogy pár hónapos szakmai gyakorlatot végezzen, s azután visszatérve Eindhovenbe nekilát diplomamunkájának. Szerintem jó építész lesz belőle. Őszintén kívánom.

Marcel néhány rajza:

http://www.marcelmoonen.com/

Nem szomorkodom nagyon, nem szabad, hisz megígérte, hogy mindenképp eljön majd Magyarországra, én pedig megfenyegettem hogyha nem jön, akkor én jövök vissza ide:) Szóval mindenképp találkozunk még!

hétvége

Érdekes az élet. A hétköznapi megszokott kis életünkben sok barátunk van, akik közel állnak hozzánk; sok emberrel találkozunk nap mint nap, akikkel szintén közvetlen vagy kevésbé közvetlen kapcsolatban állunk; olyanokkal, akikkel tudjuk egymásról hogy ki kicsoda, de valahogy mindig elkerüljük egymást és nem alakulnak ki közös kapcsolatok. De az a legérdekesebb ebben az egészben, hogy a távolság összehozza az embereket. Valahogy elkezdünk kommunkiálni, ahogy azelőtt soha, kiderül hogy van bennünk valami közös és ezzel már el is kezdődött valami...talán új barátságok, talán csak pár újabb felejthetetlen élmény, nemtudom. De lényeg az, hogy kicsi a világ, és mi magyarok nagyon sok helyen képviseljük hazánkat hosszabb-rövidebb ideig és igenis jöhetnek létre barátságok kis hazánktól távol is!

...és ezt köszönöm! Köszönöm ezt a pár napot és hogy jobban megismerhettelek Benneteket!

valahol a felhők felett, újra útban Eindhovenbe...

Detti és Zsuzsi - megérkezvén holland földre

Van Abbe Múzeum


haha, vicces ez a Hollandia:)

elmerülve a művészetben

és buli a spanyol fiúkkal


Café Thomas




a nagy bevásárlás előtt

...és itt még lesz egy kép mindannyiunkról, ahogy összegyűlt a magyar csapat Eindhovenben; de Zoli azt neked kell elküldened!

Antonio's goodbye party

háát igen, január van már, január közepe, ami annyit jelent, hogy lassan mindenkinek haza kell mennie...a feladatok a végükhez közelednek lassan, a vidám bulikat búcsúpartyk váltják fel, a felhőtlen és gondtalan jókedvet pedig a a visszaemlékezések és a szomorkodás...dehát valahol így van ez rendjén: egyszer minden véget ér és ezt el kell fogadnunk...nincs mese.
A héten a kedvenc spanyol srác, Antonio utazott haza végleg, ugyanis a diplomamunkáján dolgozott ebben a félévben és ezért korábban haza kellett mennie. Búcsúzásképpen egy eszméletlen spanyol vacsit főzött nekünk:)

Thank you Antonio! The dinner was great and you are my favourite spanish guy, as you know;)!!!See you next time in Spain in some fiesta;)


Daylight, me, Antonio, Sibel, Tomasso and Blange

Antonoi and Alvaro

spanish dinner with spanish girls;) of course

ooo, Tomasso!!!!

Raquel, Marisa, Isa and Sibel

...Spanish girls

Isa, Raquel, Julia, Marisa, Ana - organizing the trip to Stockholm

Antonio and Sibel

Isa, Antonio and Daylight

...having fun;)

one more erasmus-bomb?!nooo, it's impossible..

with Illaria

and everybody

Project

Idő híján még nem sikerült beszámolnom a prezentációnkról, melyet még karácsony előtt, december 18-án tartottunk meg a tervezési terület (Strijp R) egyik épületében egy kiállítás keretében. A tervek ismertetése - melyeket konzulensünkkel, Irene Curullival együtt néhány meghívott építész és várostervező véleményezett, egy egész napot vett igénybe. A hallgatók prezentációja után az egyik meghívott építész iroda mutatta be a saját tervét, melyet a területre dolgozott ki.

Most pedig nagy vonalakban szeretném bemutatni saját tervünket (mivel már többen is kértek erre), melyen Marcellel, Marisaval és Isaval (a "spanish girls"-kel) dolgoztunk közösen.

No de kezdjük is az elejéről

A tervezési feladat az egyik Philips terület (ún. Strijp R) rehabilitációja volt, mely most nagyon aktuális téma a városban. Ugyanis a Philips már kinőtte ezeket a területeket és most új funkcióval akarják ellátni őket, a Strijp R például lakó övezetté lesz alakítva; így felkérték az egyetemet, hogy adják ki tervezési feladatnak a hallgatóknak, hogy friss ötleteket gyűjtsenek a megvalósításhoz. Persze az kérdéses, hogy miután már konkrét építészirodák dolgoznak szintén a terven, mennyire fogják figyelembe venni a mi terveinket...de mindenesetre érdekes volt egy valós problémán dolgozni és egyfajta megoldást találni rá.

A hollandok nagyon fontosnak tartják azt, hogy annak ellenére hogy a terület funkciót vált, megőrizzen valamilyen emléket, mely az eredeti rendeltetésről és hangulatról tanúskodik.

A területen legjellegzetesebben megjelenő motívumok az épületeket összekötő folyosók

...folytatom