a comoi-tó
Milánó
a dóm éjszaka, Andrea Bocellit hallgatva
a milánói Scala
Galeria
és az első eredeti olasz pizzám a hatalmas Mozarellával
Torino
Druento
Szép. más. egy újabb álom, ami soha nem ér véget. jó volt találkozni a srácokkal, Robertoval, Daylighttal, Tomassoval és Brunoval. sajnos Mimmo most kimaradt, de majd legközelebb. megintcsak máshogy ismertük meg egymást egy kicsit, meg nem is csak kicsit. és egy újabb fájdalmas búcsú, ami azóta is tart és még nem tudtam lezárni. nem is tudom kell-e. emberek vagyunk. járjuk a világot, látunk, cselekszünk, tapasztalunk, sok-sok élmény ér, ami kihagyhatatlan, amolyan carpe diem-féle és semmit se bánok meg, csak utána nehéz, de ez így szép. ettől szép az élet és izgalmas. egyszer fent, aztán kicsit lejjebb:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése